Mi az a gobelin?

Láttál már gobelint? Biztosan láttál, csak nem biztos, hogy elmélyedtél abban, miként készítik ezeket művészi igényű falikárpitokat és egyáltalán honnan ered az elnevezésük. A következő hetekben te is sokféle ismerettel lehetsz gazdagabb, ha követed blog bejegyzéseinket.

Mi a gobelin?

A gobelinhímzés egy olyan szövéstechnikát utánzó technika, amely alapöltésként lényegében a keresztöltés balról jobbra dőlő felét használja. A gobelint szokták szövött kárpit, tapisserie, faliszőnyeg, falikárpit névvel is illetni. Funkciója a fal takarása és díszítése.

Leggyakrabban gyapjúfonalból, ritkán selyem- vagy fémszállal együtt szőtt képes szőnyeg, ami készülhet fekvő és álló szövőszéken. A gobelin elnevezés a fonalfestéssel és takácsmesterséggel foglalkozó francia Gobelin családtól származik. Jean és Philibert Gobelin kelme festéssel foglalkozó testvérpár voltak, ők készítették el az elsõ gobelineket a XVI. században Franciaországban, azért hogy versenyre keljenek az akkoriban nagyon divatos olasz festészettel.

Nem titkolt szándékuk az volt, hogy a gazdag fõúri lakosztályok számára készítsenek kárpitokat. 1662-ben IV. Henrik minisztere, Colbert az egész mûhelyt felvásárolta, mert kiváló üzleti lehetőségnek tartotta a testvérpár munkáját. Királyi Manufaktúrát alapított, ahol már nemcsak a gobelin-készítőknek, de az ékszerészeknek és az asztalosoknak is otthont adott, – így kezdtek ötvöződni egymással a művészetek.

Hihetetlennek tűnik, de igaz: hiába teltek el azóta hosszú évszázadok, de a franciák még ma is kizárólag csak az egykori manufaktúra és annak leszármazottjai kezéből kikerült alkotásokat tekintik igazi gobelineknek.

A gobelin Magyarországon

Hazánkban először a XIV. századból származó Besztercei szójegyzékben említenek meg olyan fali kárpitokat, melyeket különleges szövési technikával készültek és a falak réseit borították. Történészek szerint ezek az ősmagyarok sátraiból származhatnak, de ennek a véleménynek ellentmondanak azok a források, amelyek arra utalnak, hogy a szövés művészete Magyarországon csak a középkorban terjedt el.

Egy azonban biztos: az elődeink hétköznapjaiban a gobelinek a legdrágább mûalkotások közé tartoztak. Ennek több oka is volt: egyrészt a fonal abban a korban rendkívül drágának számított. Másrészt ezeket a különleges technikával készült szőtteseket nagyon kevesen tudták csak elkészíteni.

A falikárpit luxuscikknek számított, amit csak a gazdagok tudtak megvásárolni. A reneszánsz korától kezdve a gobelinek a festmények szövött sokszorosításává váltak, mintái olyan híres festõk képei voltak, mint Rubens, Botticelli, Mányoki Ádám, Rippl-Rónai József.

A gobelinek a XIX. században, az iparosodás korában váltak a legnépszerűbbé

Tömeges gyártásba először Németország kezdett, az elõfestett, géppel nyomott minták, kivarrható képek itt terjedtek el elsőként.

A gobelin tehát olyan falikárpit, ami a stílusában sokban hasonlít a fali szőttesekre, de ezek legtöbbször gyapjúfonallal készülnek az úgynevezett kanavára vastag, tompa hegyû tűvel öltve. A kanavák is sokfélék lehetnek: az anyag összetétele a nagy lyukútól az egészen apró szeműig váltakozhat, melyet sok esetben, elõre nyomott, gazdag színvilágban pompázó motívumok díszítenek.

Mi kell a gobelin készítéshez?

• Kanava: ez a gobelin alapanyaga, ami sokféle lehet
• Fonal: jellemzően osztott hímzőfonallal készülnek, de használatos a gyapjúfonal is.
• Tű: mindig tompa tűt, – vagy merkelőtűt – használj, ami többféle méretben megvásárolható.
• Ráma: a Nagyobb gobelinhez álló rámát, míg a kisebb méretekhez asztalit, vagy akár kézi rámát érdemes használni.

Ha te is kedvet kaptál a gobelinezéshez tarts velünk egy hét múlva is!

Fotók: pixabay.com

A következő részben: Hogyan fogj hozzá a gobelin készítéshez?